Ismét megtett egy kört Földünk a Nap körül. Ki tudja, már hányadikat a létezése során. Egy órákról szóló műsorban mondta egy órásmester, hogy
“Lenyűgöz az, hogy úgy legyen része az idő az életnek, hogy ne a szolgájává váljunk.”
Valóban nagy kihívás ez olykor. Mindenesetre az év első napja egy szép naplementével ajándékozott meg minket (ld. fent).
Sok emberért, dologért vagyok hálás, amit az előző év adott. Nagyjából össze is foglalja ez a kollázs, hogy mi mindenkiért és mindenért.
Türelem és bizalom: ez a két szó az, amit az idei évben jobban szeretnék beépíteni az életembe. A türelmet azért, hogy ne szolgája legyek az időnek és időt adjak a másik embernek; a bizalmat pedig azért, hogy az, akiben/amiben bízom, megtehesse azt, amire rendeltetett, ami a feladata az én életemben, az ő életében.
Az élet sója 