“A léleknek is van bája, mely a szív ékessége, a szellem ünnepe. Ám nem mindenki rendelkezhet vele, mert feltétele a belső nagyság. Első lépés, jót mondani ellenségünkről; a második jót tenni vele. A bosszú lehetőségét kihasználatlanul hagyni; a győzelem pillanatát nagylelkűséggé változtatni.” (Michel Quoist)
“Egyetlen vágyad az legyen, hogy teljesen, torzítás nélkül olyan légy, amilyenek Isten óhajt […] és akkor tökéletes leszel.” (Michel Quoist)
“Az Atya ajándékai nem személyes használatodra valók. Másokat és Őt kell velük szolgálnod. Minél értékesebb, minél tehetősebb vagy, annál nagyobb a felelősséged. Nem képességeid felismerésétől kell félned, hanem attól, hogy nem használod fel helyesen azokat.” (Michel Quoist)
„Korlátaid nem csupán sorompók, hanem egyúttal Isten jelzőkövei is utad megjelölésére. Nem tudsz jól beszélni? Nem annak a jele, hogy inkább hallgatnod kellene? Félénk vagy? Nem kell-e inkább elfogadnod a mások akaratát saját akaratod érvényesítése helyett? Nem vagy észember? Nem vagy-e éppen valami gyakorlati munkára hivatott?” (Michel Quoist)
„Ismerd meg, fogadd el és ajánld fel áldozatul korlátaidat, de képességeidet is. Mert vannak képességeid! Az nem alázat, ha azt hiszed, hogy Te vagy a legértéktelenebb: ez vagy komédia, vagy ostobaság.” (Michel Quoist)
„Az idő Isten szép ajándéka. Pontos számadást kér majd tőlünk róla. De ne nyugtalankodj, Isten nem rossz Atya, nem ad munkát anélkül, hogy eszközöket ne adna megvalósításához. Mindig van időnk, hogy megtegyük azt, amit Isten reánk bíz.” (Michel Quoist)
Az élet sója 