Kettős érzés van bennem, ha arra a szóra, cselekedetre gondolok, hogy: elengedni Kudarc, csalódás: “Kit, mit nem volnál képes elengedni, azt csupán használod.” (Fodor Ákos) Csalódhatom önmagamban és a másikban is: csak használom a másikat, vagy/és ő is csak használ engem? Ezért nem akarom elengedni? És vajon nem így van ez a múlttal is: sokszor … More Az elengedés művészete
Nem szándékom, hogy kérjelek a jóra. Perzselő szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem. Nem szándékom, hogy hívjalak a jóra. Korgó éhet kelteni a jóra: ezért jöttem. Nem szándékom, hogy kérjelek és hívjalak. Ha nem iszol meg engem: torkod lángot vet. Beled összefacsarodik, ha nem eszel meg engem. Nem kérdem: akarsz-e követni. Választhatsz köztem és kínod … More Nem szándékom
Istenem, add, hogy ne ítéljek – Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek. Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak – A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak És … More Ne ítélj
Van egy sorozat, amiből a fenti idézet is van, amit már többedszerre néztem meg. Hogy miért? Sok hasonlóságot találtam a saját és a sorozat főhősnőjének fejlődése között: hogyan lehet egy kemény elveket valló és a saját lábán megállni próbáló, erős akaratú valakiből mások és az élet szépségeire érzékeny és a múlt kötöttségeitől szabaddá vált nő? … More “…inkább a döntéseink határoznak meg, mint a hibáink” (Castle)
Az első beszélgetéskor mondta nekem valaki, hogy hallgassam meg. Azóta ez többször is megtörtént. És milyen igaz…
Egy fa, ami túlcsordul, roskadozik minden jótól, és szikrázóan szép. A törzse kissé meghajlott már a sok édes teher alatt, de még áll és felmutatja mindezt. Mint egy emberi élet, ami ragyog annak minden gyümölcsétől és szépségétől. És mellette is új élet képes fakadni, miközben tél van. Jel tud lenni, ami nem marad meg önmagának, … More Adventi gondolat
Az élet sója 