"Légy só! Adj ízt az íztelennek." (Keszei István) A cím ellenére ez nem egy főzős blog, bár szerintem a jóízű dolgokat mindenki szereti. Íze pedig mindennek van: ételnek, italnak, és az életnek is. A blogon található megosztások egy szeletei annak, ahogyan megpróbálok én is ízt adni a hétköznapoknak. Légy só! :)
Ma eldöntöttem (ismét), hogy jobban fogok figyelni az apróbb, örömteli pillanatokra is. Hiszen van mire: a napsütésre, a szellőre, a záporra, az eső illatára, barátokra, a beszélgetésekre, a bizalmakra, a játékra, a sétákra, az emberekre, mosolyokra, soroskra, hogy van, aki szeret, hogy van, akit szerethetek. Ami miatt ez kicsit nehéz, hogy mindazt, ami bennem van, … More Elhatározás
Nekem is, nekem is…. valami érzést gyönyörűt, szépet valami hangot valami képet napfény ecsetje napsugár húrja valami újat valamit újra valami ősit valami égit valami hősit valami régit valami földit valami gyarlót fagyöngyöt vágó holdsugár-sarlót szent dal csengését majd a szent csendet káoszban fogant újjászült rendet játékot, harcot s a végén békét tó mélyén alvó … More Gyöngyöt az Embernek
Nemrég láttam egy filmet ugyanezzel a címmel, mint a bejegyzés címe is: A szavak titkos élete. Ennek tartalmát tekintve az volt a lényege, hogy megmutassa, mekkora szabadságot képes adni az, ha valamiről már képesek vagyunk beszélni vagy megszólalni. Néhány napja már foglalkoztat a gondolat, hogy vajon milyen hatása van a szavainknak? Vajon képes-e másként alakítani … More A szavak titkos élete
“Nem jó ötlet valamit utálni! Ha valamit utálsz, láthatatlanul is összekapcsolódsz vele – így együtt fogtok menetelni. (…) Az elfogadás nem jelent “feladást” – csak azt, hogy megértjük, hogy mi történik.” … More Elfogadás = feladás?
“Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotokegymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”Jn 13, 14-15 Már egy ideje nem írtam ide. Leginkább, mert a magam időbeosztását sem bírom már követni. Jobban mondva a vállalásaim sorrendje változott inkább, no meg, hogy mivel is … More A világban de nem a világból?
Annyi mindent megismerhettem, olyan sok emberrel megismerkedhettem már, és valahogy mégsem látszik, hogy merre, miért, hogyan, hová. Sok a lehetőség, de valahogy most mégsem elég. Nem ad választ. Hogy van ez…? Talán az elengedés erről szól: az elfogadásról. Milyen paradox?! Elegendő lesz az, amim van, amit kapok. Mert mind ajándék. Mind nekem szól. Tőle.
Az élet sója 