Egyik hajnalban, amikor kimentem a kertbe, egy szép, lila virágú növényre lettem figyelmes, amit addig nálunk nem láttam még. Olyan földkupac tetején nőtt, amit töltőföldnek hozattunk. Ez a virág a kerti pletyka – nálunk, Magyarországon amúgy invazív és nem is honos, de dísznövényként tartják -, ami csak a hajnali, reggeli órákban virágzik. Ahogyan aztán jön fel a Nap, úgy zárja be fokozatosan a szép, lila virágait.
A virágnak ez az érdekes viselkedése elgondolkodtatott kicsit arról, hogy vajon én mennyire figyelek oda a pillanatokra, eseményekre, személyekre, amelyek akkor és ott történnek éppen? Tényleg jelen vagyok magam és más számára?
Nagyon szeretek figyelni a pillanat részleteire, ugyanakkor – ismerve magamat – hajlamos vagyok gondolatban már előre számba venni minden eshetőséget, vagy előre megtervezni fejben minden részletet, nehogy valami kimaradjon vagy rosszul süljön el. Közben pedig pont megfeledkezem arról, hogy ami felett ilyenkor a tervezés, előre agyalás miatt elsiklom, valószínűleg már többet nem is jön vissza, vagy csak korlátozott lehetőségekkel.
Légy jelen!
Az élet sója 