A görög Újszövetség két szót használ az időre: kronosz és kairosz. Az első szó az óraidőre, a kronológiai időre utal. Ez a másodpercekben, percekben, órákban, napokban, hetekben, hónapokban és években mért idő. A kronoszra utalunk, amikor megkérdezünk valakitől: “Mennyi az idő?”.
A második szó, kairosz, Isten idejére utal, az isteni végzet értelmében vett időre. Jézus gyakran beszél így az időről – “Beteljesedett az idő”, “Az én órám még nem jött el”, vagy “Eljön az idő, amikor …” Egész életét úgy látja, hogy beteljesíti Isten végzetét, befejezi a munkát, amelyre küldték.
Túl gyakran éljük úgy az életünket, hogy azt csak a kronosz határozza meg. Elfelejtkezünk a kairosz fontosságáról. De mit jelentene számunkra, ha mindkét fajta időre figyelmet fordítanánk? Talán rövid földi időnk örökkévaló jelentőséggel töltődne fel!
„Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa.” (Mk 1,15)
Fejezd be ezt a mondatot minden alkalommal, amikor ma megnézed az időt:
„Az életemben most Isten ideje abban jelenik meg, hogy . . . “
Az élet sója 