Mire szomjazunk? Jean Vanier rámutat, hogy szomjasnak lenni a bibliai nyelvben annyit jelent, mint “belül kiszáradni”, teljesen üresnek és gyötrelmesnek érezni magunkat. Szomjasnak lenni annyi, mint szeretetre, elfogadásra és megerősítésre vágyni. Más szóval: szomjazni az élő és szerető Istennel való, szívből jövő kapcsolatra.
A víz az egyik legerőteljesebb kép, amelyet Jézus önmaga leírására használ. Amikor Jézus “élő víznek” nevezi magát, azt jelenti, hogy ő csillapítja legmélyebb szomjúságunkat. Ez a víz nemcsak szomjunkat oltja, hanem olyan lesz, mint egy forrás, amely bennünk bugyog fel, és feltölt bennünket azzal az élettel, amelyet Isten akar adni nekünk.
Jézus meghívja a szomjazókat, hogy jöjjenek hozzá és igyanak az ő életadó vizéből. Jézustól inni annyit jelent, hogy befogadjuk az ő Lelkét az életünkbe. A Jézus által felkínált víz megújítja életünket.
„Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” (Jn 4,13-14)
Amikor ma vizet iszol, mondd el ezt az imát: “Uram, szomjúságomban add nekem az élet vizét.”
Minden korty víz Jézus élő vizére emlékeztethet.
Az élet sója 