Életünk folyamatosan eltávolodik az igazi otthontól. Elfelejtjük, hogy Isten szeretettjei vagyunk. Elfelejtjük, hogy nem mi vagyunk Isten. Engedünk a pénz, a szex és a hatalom kísértéseinek. Figyelmen kívül hagyjuk testvéreink kiáltásait. Csak magunkra koncentrálunk.
Nagyböjtben Isten hazahív minket. Emlékezünk arra, hogy kik vagyunk valójában. Hagyjuk, hogy Isten Isten legyen az életünkben. Válaszoljunk szenvedő felebarátunknak. Egyszerűen fogalmazva: kezdjük újra Istennel.
Csak akkor válaszolunk szeretettel Istennek, ha Isten tüzes szeretete, amely a Megfeszítettben teljes mértékben megnyilatkozik, áthatja szívünket. Nagyböjtben erre a jó hírre figyelünk: Isten szenvedélyesen szeret minket, és azt akarja, hogy hazatérjünk. A nagyböjt arra hív minket, hogy nyissuk meg életünket ennek a szeretetnek, bármilyen messzire sodródtunk is, és térjünk vissza újra ahhoz az Istenhez, aki vágyik ránk.
„…térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos ő és irgalmas,
türelmes és nagyirgalmú…” (Joel 2,13)
Elmélkedj, godnolkodj a visszatérés szaván, és kérd a Szentlelket, hogy mélyítse el Isten szeretetének tudatát benned. Legyél tudatában annak, hogy az isteni szeretet milyen különböző módon érkezik hozzád – egy idegen mosolya, egy barát jelenléte, egy naplemente szépsége, egy séta élvezete. Mielőtt lefeküdnél aludni, gondolj vissza Isten szeretetének ezekre az ajándékaira, ízlelgesd őket és adj hálát értük.
(Trevor Hudson)
Az élet sója 