Krisztus “törvénye”
„Aki valóban szeret, az nem tehet akármit – s ezt jól tudja. Tisztelnie kell a másik ember misztériumát és – ezt gyakran elfelejtjük – saját személyének misztériumát is.” (p.100.)
Krisztus “törvénye”, a Tízparancsolat és a buddhista előírások
„A hiteles szeretetkapcsolatban a szeretett személy – legyen az Isten vagy valamelyik embertestvérünk – lépésről lépésre való fölfedezése soha véget nem érő folyamat. Aki mégis véget vet ennek a folyamatnak, az megbénítja a kapcsolatot, megvonja a szeretett személytől misztériumát, s őt a róla alkotott képre redukálja.” (p.103.)
„…a keresztény ember viszonya a másik emberhez – mely a Tízparancsolaton alapul – éppen azon a meggyőződésen áll vagy bukik, hogy az interperszonális kapcsolatok által mindenkinek személy volta teljesedik ki […] aki nem követi a parancsokat, az elvágja magát a másik embertől és létének kapcsolat-jellegétől – ez maga a bűn -, és szenved is ettől.” (p.109.)
A kereszt titokzatos törvénye és a mindennapi élet
„Én például tudom, hogy a feleségem nem lepődne meg, ha azt mondanám neki: házasságkötésünk napján ‘meg kellett halnom’. Nem lepődne meg, mivel maga is hasonlót élt át, és tudja, hogy így igaz. Mindkettőnknek meg kellett halnunk ezen a napon egy egész életstílus számára, mint minden olyan személynek, aki kitüntet egy inkább mélységeket érintő, mintsem ismétlődéseken alapuló kapcsolatot.” (p. 138-139.)
Túl az érdemek rendjén
„…milyen nehezére esik sok kereszténynek elfogadni, hogy Isten szeretni képes azokat, akik egyáltalán nem ezt érdemlik tőle.” (p.144.)
„…a keresztény ember nem tagadhatja, hogy szükség van tisztulásra. Isten nem valami bűvész, aki varázspálcájával alakítja át az embereket. Ám ez a tisztulás a kegyelem rendje szerint történik, nem pedig érdemek rendje szerint. […] az ember Isten szerető tekintetétől fog gyökeresen átalakulni.” (p. 147.)
Az élet sója 