A magányról, avagy miért nem találjuk a társunkat?
“Aki lázad, még nem szabad: árnyékként viszi magával azt, ami ellen tiltakozik. ” (p. 14.)
” Tehát nem csak arról van szó, hogy sebződünk, vagy nehéz terheket vállalunk, vagy veszteségeink lesznek, hanem olyan érzelmi megterhelésnek vagyunk kitéve, amiből még nem tértünk magunkhoz. ” (p. 33.)
” Igaz, hogy nincs meg mindenem, bizonyos szükségleteim betöltetlenek, de az összetartozásunk révén értékesebbé váltam. ” (p. 37.)
A társkapcsolat, a házasság hiánymotivált okai
” Visszanyúlunk egy biztos ponthoz, miközben lehet, hogy nem is ott a helyünk. ” (p. 52.)
“Van, hogy valamit el” kell” rontanunk ahhoz, hogy rájöjjünk: az életünknek tényleg van súlya, tétje. ” (p. 63.)
” Tehát olyan valakit érdemes keresni, akit én tudok és akarok egy életen keresztül szeretni. “(p. 64.)
“Most mondhatom neked, hogy szeretlek, és nem úgy folytatódik, hogy mert…, hanem pont van utána.” […] “Tulajdonképpen megrendítő, higy egy másik ember, a társam az én tökéletlen szeretetemre bízta magát.” (p. 69.)
“Én ott szeretnék gyertya lenni, ahol áramszünet van!” […] “Ha nem kapom meg tőled mindazt, amit szerettem volna, fontos vagy-e még nekem?” (p.71.)
Morális intelligencia
“Ez a belső erőfeszítés, szembesülés önmagával, érlelheti a személyiségét, átélheti annak a fájdalmát, hogy a gyermekkorából hozott hiányokat felnőttkorban már nem pótolhatja be. (p. 82.)
Az érett szerelem jellemzői
“Az érett szerelemhez hozzátartozik, hogy gondoskodni kezdek arról, akibe szerelmes vagyok. A törődés hiánya sebzettségre, elakadásra, hiányra utal. “(p. 92.)
“Ha nem vagyok boldog vele, akkor nem ő az Igazi, szokták mondani. Csakhogy minél éretlenebb vagy sebzettebb vagyok, annál inkább igaz lehet rám, hogy ha nem vagyok boldog, akkor még nem vagyok az Igazi.” (p. 97.)
“…a szeretetnek része, hogy meg akarlak ismerni téged, és minél inkább ismerek valakit, anál jobban tudom őt szeretni, és minél inkább szeretem, annál inkább meg akarom őt ismerni. Szép kör. Miközben feszít a vágy, hogy megismerjelek téged, azt is belátom, hogy föltárhatatlan titok vagy. “(p. 99.)
Választás, döntés, elköteleződés
“… a választásunkat nagyban segíti, ha nem a tökéletest keressük, hanem az elég jót.” (p. 106.)
“Az,aki csak választ, de nem dönt, még nem alkalmas arra, hogy megelégedetten éljen egy hosszú távú kapcsolatban. […] Az előzetes, megalapozó döntés segít a kritikus pillanatokban, választási helyzetekben, sőt, eleve stabilizál bennünket. (p. 115.)
“Nem elég a belátás, a gondolat, a pozitív cél, az érzelmi állapot tréningje – nagyon sok cselekvés, az egész rendszernek a folyamatos karbantartása szükséges. ” (p. 119.)
A társkapcsolatra vonatkozó mítoszaink
“… ha nagyon sokat kísérletezünk, azt gondolva, hogy amennyiben megtaláljuk az igazit, az olyan erős érzelmi hatást gyakorol ránk, hogy eloszlat minden kétséget, alaposat tévedtünk.” (p. 133.)
“A házasság olyan problémákat is a felszínre hoz, sőt idéz elő, amelyeket nem lehet megoldani, de ki lehet nőni, túl lehet rajtuk jutni vagy el tudunk igazodni bennük. (p. 135-136.)
“…ha azt élem meg, hogy reális, természetes, sokszor alapvető szükségleteim sem elégülnek ki, az nem azt jelenti, hogy nem a társam az igazi, hanem azt, hogy mindketten emberek vagyunk. ” (p. 138.)
“Nagyszerű, ha megtanulunk jól kommunikálni, de naívak vagyunk, amennyiben ettől várunk mindent. A kommunikáció ugyanis a belső tartalmak formája, tünete, kifejeződése.” (p. 140.)
“Akárki is legyen az Igazi, hogy az marad-e hosszú távon, döntően azon múlhat, hogyan nézek rá, hogyan kapcsolódom hozzá. ” (p. 143.)
” A szeretet tehát azért nem elég, mert úgy szeretünk, ahogy éppen tudunk, és nem úgy, ahogy szükség lenne rá.” (p.145.)
A társválasztás alapmotívumai
“Hozhatunk olyan döntéseket, amelyek elsősorban arról szólnak, hogy mit nem akarunk. […] Hozott egy világos döntést valami ellen, miközben tudattalanok maradtak a vágyai, szükségletei a társára vonatkozóan. ” (p. 153)
Pozitív kommunikációs lehetőségek
” Fölismerjük, hogy a nemet mondás háterében az állhat, hogy a másik jobban szeretne, szívesebben tenne valami mást. ” […]” Fölismerjük, hogy a harag mögött betöltetlen szükségletek állhatnak. ” (p. 196.)
“Fölismerjük,hogy az agresszió mögött ki nem mondott félelem állhat.” (p. 197.)
“…az “itt és most”-ban maradni.” (p. 199.)
“… az ember a problémáit nem megoldja, hanem eligazodik bennük.” (p. 213.)
Az önmegvalósítás dimenziói
“Az önátadás világába tartozik, hogy képes vagyok dönteni, elköteleződni, felelősséget vállalni, tudatosan célokat kitűzni és cselekedni értük. […] A kapcsolat megőrzése, fönntartása érdekében rugalmasan változtatni, fejlődni. Önfeledtnek lenni. “(p. 230.)
“Ha nem tanuljuk meg a szükségleteinket késleltetni, nehézzé válik a hosszabb távú, életre szóló vagy azon túlmutató céloknak nekilendülnünk.” (p. 231.)
“Az összetartozás alapvető gyakorlata, hogy megnézem, az élet hogyan fest onnan, ahonnan te látod. “(p. 237)
A származási család szerepe a társkapcsolatra nézve
” Ha valóban hiszek Istenben, nem csalódok benne akkor sem, ha rossz dolgok történnek velem. Éppen azért, mert hiszek benne. Tulajdonképpen maga a csalódás mutatja a bizalomnak a hiányát. […] Az Istenbe vetett bizalomnak a lényege, hogy történhet bármi (annak az ellenkezője iss, amit egyébként szeretnék vagy jónak tartok), tudom, hogy az valamiképpen a javamra válhat. Elképzelhetetlen, hogy abból ne származhatna érték, vagy ne tudnék belőle valami mélyen emberit kihozni. “(p. 248.)
“Erőforrás lesz-e számomra a reménység, vagy feladom, pedig érdemes lenne küzdeni. […]”Szerethető vagyok-e?… A válaszom összefüggésben van azzal, hogy akarom-e, tudom-e, reálisnak tartom-e, hogy szeressem a társam akkor is, ha olyasmit tesz, amit utálok. ” (p. 249.)
” Nem az a lényegi kérdés, hogy én alkalmasnak tartom-e magam, hanem hogy Isten alkalmasnak lát-e engem? Bízik-e bennem valaki? ” (p. 250.)
“Igaz, hogy nekem nem megy Istennel sem, de Istennek megy velem. Nekem ez elég. […]…a hősök nem rendkívüli emberek, hanem átlagosak, akik képesek rendkívülit tenni. […] Hőssé két módon válhatunk. Rendkívüli tettek révén vagy évtizedekig tartó helytállással. […] A társkapcsolat kihívás, ami próbára teszi az emberségünket. (p. 251.)
“Tehát értékesek, akik erkölcsileg néha rosszat tesznek, sőt, akár rosszá is válhatnak, de a létezésükből fakadó értékességüket ezáltal sem veszíthetik el. ” (p. 252.)
“Nem az emberi kapcsolataim adják meg az élet értelmét, hanem azokban fölfedezhetem, ráeszmélhetek.” (p. 254.)
“Az életemet odaadhatom a nálam többért. Neked mi, ki az? “(p. 255.)
“Egy beszélgetés legfontosabb pillanata nemegyszer az, amikor egy mély érzelmet élünk át, és ott megállhatunk.” (p. 264.)
“A sebeink jelentős része olyan eseményekhez kapcsolódik, amikor segítségre lett volna szükségünk, de senkitől nem kaptunk. Az egyik legfájdalmasabb dolog az, ha felnőttként élünk át hasonló nehézséget, ugyanúgy tanácstalanná válhatunk, hogy mi segíthetne, mint akkor. “(p. 266.)
