A szoros kapcsolat ismérvei
“Ha egy szoros és tartós kapcsolat stabil, akkor az érzelmek jöhetnek, mehetnek. Ellenben, ha stabilan ugyanazokat az érzelmeket várjuk, akkor a kapcsolatok jöhetnek, mehetnek.” (p.38.)
“Egy párnak látni magunkat, egy pár tagjainak tartani magunkat nem ugyanaz, mint téged a társamnak tudni.” (p.42.)
“Egy tartós, szenvedélyes kapcsolat akkor alakulhat ki, ha van elkötelezettség, mert az ellenpontozza a szenvedélyességből származó kiszámíthatatlanságot.” (p.43.)
“…meg tudod-e mondani, hogy kihez tartozol?” (p.51.)
Az intimitás és a szoros emberi kapcsolatok
“Pedig egy kapcsolat csak olyasmit adhat, amire készen állok, amit be tudok fogadni.” (p.61.)
A meghitt kapcsolat
“…tulajdonképpen minden jó, valami mégis hiányzik? Tudod, mi hiányzik ilyenkor általában? Te magad. […] Márpedig ha én önmagammal nem tudok meghitt viszonyban lenni, akkor hogyan leszek képes rá valaki mással?” (p.77.)
“A kísértés az adott pillanatban arra buzdít bennünket, hogy ne! A kapcsolatokban jelentkező kísértés pedig arra csábít, hogy csak őszintén ne! […] Sajnos a félelmünk gyakran nem alaptalan, mert a meghittség feltétele az is, hogy a társunk képes legyen a megfelelő mélységű reakcióra, válaszadásra, az őszinteség ne fenyegesse a kapcsolatunk létét.” (p.88.)
“…a kapcsolataimban a szerepeim mutatják meg a felelősségem határait.” (p.92.)
“…ahogy sikerült átjutnom ezeken a félelmeken, mindig azt ismertem fel, hogy valójában arról van szó, hogy most váltam szabaddá arra, hogy újra döntsek:menjek vagy maradjak. A szabadságom növekedett. De ehhez a retteneten keresztül kell menni. […] Tévedés azt gondolni, hogy ha valaki ilyenkor kilép a papságból vagy a házasságból, akkor szabadabb lesz. Akkor csak függetlenebb lesz, de nem lesz szabadabb.” (p.101.)
“Az életünket bízzuk az Istenre, egymásban pedig bőven elég, ha tudunk bízni. Így is kapunk néha olyat, hogy attól koldulunk. […] Az tud igazán “mi”-ben lenni, aki képes “én-te” viszonyban is lenni. A mély intimitásnak többé-kevésbé jellemzője az, hogy a “te” az “én” részévé válik.” (p.102-103.)
“Nagyon furcsa, de ha egy kapcsolatot az intimitás irányába szeretnénk fejleszteni, ahhoz a “mi”-ből néha el kell szakadni, hogy legyen megint “én” meg “te” – és utána van esély arra, hogy történjen valami.”(p.104.)
“Ha teljesen a biztonságra törekszem, akkor nincsen kockázatvállalás – úgy meg hogyan fogunk az önfeltárás, önátadás irányába lépni? […] akkor vagyok képes bensőséges kapcsolatra, ha rendelkezem a stabilitás és a rugalmasság képességével.” (p.107.)
“…tudatosítsuk a magunk és a másik határait, és tartsuk tiszteletben, sőt ápoljuk is azokat, mert akkor élhetjük át annak a szépségét, sőt megtiszteltetését, ha valaki megnyitja magát nekünk.” (p.110.)
“…a játékosság a létezés örömét mutatja meg. […] Mert hiszen ki az, aki képes a játékosságra? Az, aki tud önfeledten létezni.” (p.112-113.)
“Egy bensőséges kapcsolatban képessé válok és teszem magam arra, hogy együtt érző legyek a társam gyöngeségeivel, sebzettségével szemben, még akkor is, ha egyik-másik roppantul bosszant vagy idegesít is egyébként.” (p.120.)
“Egy meghitt kapcsolatban nem önmagában a tettek határozzák meg a kapcsolat minőségét, hanem az, hogy megítélésünk szerint a másik milyen érzésekkel, szándékkal, motivációval cselekedett.” (p.126.)
“…nemegyszer először azt kell adnom, amit kérsz, hogy utána azt adhassam, amire szükséged van.” (p.130.)
A függőség
“Minden meghitt kapcsolat magától értetődő sajátossága a kölcsönös, szabadon vállalt függés egymástól. […] Egy valódi, meghitt kapcsolatban épphogy nem őrizzük meg a függetlenségünket, hanem vállaljuk az egybetartozás kockázatát és felelősségét. Amit megőrzünk, az a szabadságunk!” (p.137.)
“Mert az, ami ‘elégett’ ezen a tűzön, az nem a szerelmünk, hanem a ‘szemetünk’ volt.” (p.168.)
“Az akarat az éberség kifejlesztéséhez kell, de az akarat gyakran akadályozza a finom, mély belső változást. Az ilyen változás olyan irányba mozdít bennünket, ami felfoghatatlan számunkra, és bizonyosan túl van a tudatos akaratunk képességein. Ez inkább egyfajta megengedés, kinyílás. […] Azt kell megtanulni, hogy arra figyeljünk, hogyan mondunk valamit, s nem csak a tartalomra.” (p.184.)
“Ha azt, ami most megadatik, képes vagyok elengedni, akkor tudom élvezni is, hiszen nem akarom megtartani, nem kívánom birtokolni, ezért nem kell félnem az elvesztésétől sem. Ezért nem is a birtoklás az élvezetnek a kulcsa, hanem az elengedés képessége.” (p.200.)
A tárgykapcsolat-elmélet és az intimitás
“…egy bensőséges kapcsolatban nemcsak valamit kapunk valakitől, hanem én téged kaplak.” (p.226.)
“Egyetlen férfi és egyetlen nő sincs, aki napról napra mindig meg tudná adni azt a társának, amire neki szüksége van. A meghitt kapcsolatnak ez nem is feltétele! Az már sokkal inkább, hogy én tudjak bánni a hiányaimmal, vágyaimmal, sebeimmel.” (p.254.)
“A nagyobb belső szabadság teszi azután lehetővé, hogy hatékonyabban, megfelelőbben tudjunk szeretni.” (p.255.)
Az élet sója 