Pontosság.
Elsőre az időben történő dolgok jutnak eszembe – és rajtam kívül szerintem még sokaknak. A pontosság ugyanis igen jól megmutatkozik abban, ha pl. a megbeszélt időpontban érek oda valahova, ha a lefixált időpontban kezdem el a feladataim, ha percre pontosan fejezek be egy megígért dolgot. De a pontosság nem merül ki az időben.
Pontosan össze tudok illeszteni két polcelemet. Pontosan meg tudom mutatni a térképen, hogy hol vagyok. Pontosan tudok úgy szólni a másikhoz, hogy az érthető legyen számára. Pontosan olyan jólesően tudok figyelmes lenni a társammal, ahogyan az neki jó. Ez is mind pontosság. Viszonyítási kérdés. És ezt a szó is magában hordozza: pont.
Viszonyítási pont az idő, a polcon lévő csavarmenet, a térkép egy pontja, a szavak értelme, a társam személye.
Van Valaki, aki nagy mestere a pontosságnak:
– pontosan úgy alkotott meg mindent, ahogyan kell,
– pontosan olyanná lett, mint mi, emberek,
– pontosan akkor érkezik, amikor kell,
– pontosan úgy szól, ahogyan azt be tudom fogadni,
– pontosan azt adja, amire szükségem van.
És én magam? Mihez viszonyulok? Mihez vagy kihez igazodom? Pontos vagyok?
Az élet sója 