Vannak pillanatok az életben, mikor úgy érezzük, minden változik. Van, hogy ez jól eső érzéssel, izgalommal tölt el. Van, hogy megriaszt. És van, hogy a kettőt egyszerre érezni…
Mikor rég látott dolgokat nézegetünk és emlékek áradata özönlik el bennünk.
Mikor ki kell dobni valamit, ami régen még sokat jelentett, de ma már csak tanúja annak, hogy honnan jöttünk, milyenek voltunk.
Mikor lassan elhagyjuk az addig megszokott életünket, és berendezkedünk egy új helyen.
Mikor a kapcsolatainkra visszatekintve emberek sokaságát fedezzük fel a múltunkban, a jelenünkben; és keressük, várjuk, hogy vajon hol lesznek majd ők és kik jönnek még.
Mikor az általunk szeretett és fontosnak vélt emberek életére gondolva kirajzolódik az addig megtett közös út, de a folytatást még nem látjuk.
Mikor valami egyszerre szakad el tőlünk és egy új módon kötődik hozzánk.
Mikor szembesülünk önmagunkkal: múltunkkal, jelenünkkel és az alakuló, ránk váró jövővel.
Magasról a mélyre. Mélyből a magasba…
Az élet sója 