FÖLÉPÍTENI
“Fölépíteni
és belakni magamat
napmintnapmintnap.”
SZERETNI
“Van jobb szerető,
s van, ki jobban szeret.
– Örülj pontosan.”
ADNI
“Ha adhatsz: úgy adj,
hogy meg ne alázd a Más
szegényebbségét.”
VÁLASZ
“A jég
meg az ég
szikrázva simul össze,
a szél
se beszél:
por-hóval kergetőzve
játszanak
– mert szabad…
E fényes-boldog pusztaságban
nincs hazug szó: tisztaság van;
senki se kényszerít, senki se tiltja, hogy válassz,
itt te vagy a kérdés és csak te lehetsz a válasz.”
FALAK
“Rács? fal? bástya? torlasz?
nem véd meg magadtól!
– Amit másról mondasz:
az is csak rólad szól…”
SZERETNI 2
“- Tudsz játszani?
– Tudok.
– És szeretsz is?
– És szeretlek is.”
DÖNTÉS
“Betegségedből
gyógyulj ki. Vagy halj bele.
– Csak ne kényeztesd.”
(ÖN)SZERETET
“Nem szeretsz. Érzem.
– Hogy engem vagy magadat?
Magadban döntsd el.”
JELEN(TELEN)
“Úgy ‘múltazz’ – ‘jövőzz’:
tudd, hogy emléked, terved
jelentelenít.”
SZERELEM
“Szerelem,amely
nem érik szeretetté:
részeg álom.
Volt.”
TŰZ
“Ha félsz a tűztől:
menj hozzá mind közelebb,
hogy szíthasd, olthasd.”
KÖVETKEZMÉNY
“Nincs ‘jutalom’,
nincs ‘büntetés’ – csakis
következmény van.”
SZABADSÁG
“Nagy pohárból is
lehet kicsit kortyolni.
– Ez is: szabadság.”
TOVÁBB
“Meg tudod állni,
ne cuppantsd el a puszit:
akkor tovább tart.”
SZABADON
“Veled marad, amihez nem ragaszkodsz.
Felfoghatatlan bolygópályán keringve
meg-megközelít olykor
és olyankor
az örömtől fölsír a pillanat.”
VÁLTOZÁS
“Föl sem ismernék
a rólad készült képek,
ha látnák egymást.”
ÖSSZEGEK EREDMÉNNYEL?
“Mihez adjak, mit,
kihez kit? hogy mibb legyen?
vagy kibb? s mivégre?”
HASONLAT
“Mindünk anyaga sugárzó lehetne, ha mernénk hasadni.”
TALÁLKOZÁS
“Tőled, magamtól már csak azt kívánom:
ha találkozunk még, bárhol e világon,
ne kelljen elkapnod rólam tekinteted.”
LÁTNI
“Látod-e még azt,
amit nézel – vagy már csak
tudod: “ott” “az” “van”?”
ARCOK
“Van egy arc,
amit csak önmagunkat elképzelve látunk
– lehet, hogy ez az igazi.
(…)
És van,
van arc, amit csak az lát, aki szeret,
akit szeretünk. Ez a legszebb,
a legmulandóbb. A legérvényesebb.”
NAP MINT NAP
“Koszlik-foszlik, züllik a talmi holmi.
– Habár reménytelen e dolog itt:
minden napodon hozz rendbe valamit;
m a g a d a t ne hagyd elgazosodni.”
BÚJÓCSKA
“Addig kerestelek,
míg meg nem találtál
– s hogy ez megeshetett,
úgy érzem: becsesebb
életnél, halálnál.”
JÓL
“Talán nem merőben véletlen, hogy itt vagyunk. Talán az sem csupán a sors szeszélyének tudható be: meddig vagyunk itt. Addig is: legyünk itt jól. Lehetőleg nem ártva sem másnak, sem magunknak. Szemlélődjünk, és tűnődjünk el mindazon, akik-amik csak itt, csak most, és csak addig vagyunk – míg itt vagyunk. Így akár azt is megsejthetjük: ez nem minden; lehet valami az itt-és-most létünkön túl is.”
KÉTOLDALÚ
“Hihi – szólt az Őrhöz a Rab -,
mennyivel vagy te szabadabb,
mint én, attól, hogy másfelől
őrzöd ugyanezt a falat?!”
mennyivel vagy te szabadabb,
mint én, attól, hogy másfelől
őrzöd ugyanezt a falat?!”
SZERETET-MÉRTÉK
“Úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele-aludni.”
NÉZŐPONT
“Sose mondd azt: “el-
veszítettem”, semmiről;
mondd: “visszaadtam”.”
AJTAJAINK
“Magadtól kérdezd:
ajtód azért fontos-e,
hogy zárd? vagy, hogy nyisd?”
Az élet sója 