Van egy sorozat, amiből a fenti idézet is van, amit már többedszerre néztem meg. Hogy miért? Sok hasonlóságot találtam a saját és a sorozat főhősnőjének fejlődése között: hogyan lehet egy kemény elveket valló és a saját lábán megállni próbáló, erős akaratú valakiből mások és az élet szépségeire érzékeny és a múlt kötöttségeitől szabaddá vált nő? A sorozatban persze mindez évekbe telik. Évek döntéseibe és hibáiba.
Mennyi minden történt ebben az évben is! Mennyi hiba, de mennyi jó döntés is. Ember lévén természetes, hogy hibázom. De ugyanakkor hálás lehetek azért, hogy nem ez határozott meg, hanem az, hogy képes voltam jól dönteni, jól cselekedni. Hibáim nyomot hagynak, hiszen éppen ezért hibák: megdolgozzák a testet, a lelket, a szívet is. Sérülhetek általuk. De ugyanakkor rajtam áll nagyban, hogy képes vagyok-e felállni belőlük és továbbmenni. Dönteni a jó mellett. Ezt pedig nem csak tettel, hanem a tekintetem, a szívem irányításával is lehet. Hogy mik voltak ezek idén?
- belátni a tévedésemet
- végigkísérni egy gyógyulást
- részesülni családok alakulásában, gyarapodásában
- együtt örülni egy új munkahelynek
- új barátokat kapni, a régieket megbecsülni
- megbocsájtani, megtanulni szeretni, ha megbántottak
- elutazni egy helyre, ahol még eddig nem jártam
- hálásnak lenni azért a családért, amim van
- meghallgatni másokat
Ha jobban végigondolom, ez mind-mind egy döntésem következménye volt:
- eldöntöttem, hogy szeretnék tisztán látni, bármilyen nehéz is
- eldöntöttem, hogy amiben tudok, a segítségükre leszek
- eldöntöttem, hogy szeretnék része lenni az életüknek
- eldöntöttem, hogy ami neki öröm, az nekem is az
- eldöntöttem, hogy nyitott maradok, hogy merjek adni és kapni is
- eldöntöttem, hogy szeretettel szeretnék visszagondolni az adott személyre, és azt is, hogy a kapcsolatunk is a valódi szeretetre épüljön
- eldöntöttem, hogy a vágyott élményért megéri kockáztatni az anyagi dolgokat is
- eldöntöttem, hogy úgy szeretem a családomat, ahogy van, a hibáival, sebeivel együtt
- eldöntöttem, hogy fontos az, aki velem van, aki bízik bennem.
Csupa-csupa döntés, amikben olykor hibáztam, de nem kell, hogy a hibáim határozzanak meg. Nyomot hagy(hat)nak, de nem kell, hogy magukkal rántsanak. Ahhoz viszont, hogy a döntéseimben ki is tartsak, és a hibáimból fel tudjak állni, nem elég a saját erőm. Szükségem van azokéra is, akik körülvesznek, akik szeretnek. És Istenére is. Hogy amikor emberi határaim már csődöt mondanak, ne szakadjon rám minden. Aki viszi velem, mellettem, helyettem is mindezt.
Az élet sója 