Egy fa, ami túlcsordul, roskadozik minden jótól, és szikrázóan szép. A törzse kissé meghajlott már a sok édes teher alatt, de még áll és felmutatja mindezt.
Mint egy emberi élet, ami ragyog annak minden gyümölcsétől és szépségétől. És mellette is új élet képes fakadni, miközben tél van. Jel tud lenni, ami nem marad meg önmagának, hanem vonzz másokat, mégis ettől csak szebben ragyog…
Én tudok ilyen ragyogó jel lenni, aki képes másban életet fakasztani és jellé válni?
Az élet sója 