Rálelni a hideg sötétben egy kicsi meleg kunyhóra. Milyen sok ilyen kicsi kunyhóm van nekem is: a családom, a barátaim, szerelmek, életek, ajándékok, hobby amiben örömömet lelem, melengető pillanatok. Akkor tudom észrevenni őket, ha szemem, lelkem, szívem lámpása feléjük világít.
Van, hogy az ottlétem a kunyhónál csak ideig-óráig tart, mert nem rám méretezték, nem férek bele. És van, hogy hosszan elidőzöm bennük egy meleg tea mellett, egy jó társ mellett, biztos helyen.
Észreveszem életem kisebb-nagyobb kunyhóit? Ha igen, tudok-e örülni neki akkor is, ha később tovább kell mennem? Van-e elég erőm ahhoz, hogy magamat a kunyhóhoz igazítsam, változtassak azon, amin kell? Képes vagyok-e meglátni, ha már nem kell továbbmennem?
Az élet sója 