Mennyi félelem van bennünk nap, mint nap. Félünk, hogy velünk vagy a szeretteinkkel történik valami. Félünk, hogy megbátnjuk a másikat. Félünk egymástól, félünk önmagunktól, félünk attól, hogy nem tudjuk, mi hogyan lesz, ahogyan telik az idő. Félünk a bizonytalanságtól. Az ismeretlentől.
Pedig… “Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad. Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy bizalommal várjuk az ítélet napját, mert ahogyan ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon. A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet.” (1Jn 4, 16-18)
Az élet sója 