A befogadás elengedés: elengedni azt, ami nem hagy helyet annak, amit kapnék. Szabaddá lenni attól, ami megköti a kezem. Kinyitni a tenyerem, a szívem, hogy teletölthessék azt.
Olykor féltve szorongatom azt, ami a legkedvesebbnek tűnik nekem. S időközben kiderül, hogy a szorítás megfojtja, megöli a lehetőségeket. Meg kell tanulnom nem elébe rohanni a dolgoknak, hanem kivárni, míg azok is elindulnak felém.
Közhely, hogy a pillangó is csak akkor száll ránk, ha hagyjuk. De mennyivel inkább igaz ez a szeretetre: ha hagyom magam szeretni, akkor az be fog tölteni és valódi öröm élhet bennem. Ha akarom, hogy szeressenek, azzal csak bezárom magam, mert magamra figyelek, nem arra a gazdagságra, ami “odakint” vár.
Az élet sója 