A napokban már többször is megtapasztalhattam azt, hogy ugyan vannak saját vágyaim, elképzeléseim, de ha ezektől szabad tudok maradni, és azt is el tudom fogadni, ha nem ezek szerint alakul az életem, ha Istennek más útja is van számomra, akkor abból egy még jobb lesz. Olyasmi, amire nem is gondoltam volna:
– szerettem volna, ha mindenképp tudok találkozni valakivel, de úgy döntöttem, hogy ha másként alakul, akkor azt kezdem el szeretni és elfogadni, és aszerint élni. Erre a találkozás megtörtént.
– egy hétvégi program szervezésénél nem voltam teljesen tisztában mindennel, s sorra jöttek a váratlan feladatok. Úgy voltam velük, ha az Égiek is támogatják a dolgot, akkor nem lehet baj, sikerüljön vagy alakuljon bárhogyan is a szervezés. Azóta egyre több helyről hallom, hogy a program hatására elkezdett többekben növekedni valami.
Persze ezek mind olyan történések, amiknek jó lett a vége. Nem tudom, hogy ha egy olyannal találnám szembe magam, ami a másik irányba változna, hogyan fogadnám. De egy valami biztos: szeretnem kell azt, amim van, és ha a magamét már megtettem, bátran engedhetek el bármit, mert van, aki nálam nagyobb, hatalmasabb, aki képes arra is, amire én már nem.
Az élet sója 