A fejtől a szívig olykor nagyon hosszúnak tűnik a távolság, mire a kettő megtalálja egymást. Néha csak egy rövid kanyar, olykor kietlen egyenes, aminek sosem látszik a vége. Máskor izgalmas kacskaringós út, ahol csupa érdekes és élményteli történések, emberek várnak.
De mekkora kegyelem már, hogy ha olykor nem is érzem, a tudatomban Isten mindig ott van és kísér, míg megtalálom az utat a fejemtől a szívemig, oda-vissza, legyen az az út egy röpke kanyar, egy végeláthatatlan egyenes, vagy egy bonyoldalmakkal teli labirintus….Ő a KERESZTeződés, a kapcsolódási pont, Aki mindig velem van. Így vagy úgy. Köszönöm!
Az élet sója 