Ma eldöntöttem (ismét), hogy jobban fogok figyelni az apróbb, örömteli pillanatokra is. Hiszen van mire: a napsütésre, a szellőre, a záporra, az eső illatára, barátokra, a beszélgetésekre, a bizalmakra, a játékra, a sétákra, az emberekre, mosolyokra, soroskra, hogy van, aki szeret, hogy van, akit szerethetek.
Ami miatt ez kicsit nehéz, hogy mindazt, ami bennem van, nem oszthatom meg mindenkivel, akivel szeretném, de ettől függetlenül vannak, és engem akarnak éltetni, erősíteni.
Hihetetlen, hogy az ember mennyire képes szeretni, még ha ezt nem is látja feltétlenül, és ezzel képes másokat is gazdagabbá tenni. Azt hiszem, most ez éltet leginkább: gazdagítani másokat, így én is gazdagabbá válhatok. Ha kell, csak egy mosollyal, vagy csak egy csendes meghallgatással. Felismerni, hogy mi az, ami a másiknak igazán fontos.
Hogy egy idézettel éljek:
Szabadon szeretni… 🙂
Az élet sója 