Végre sikerült megtalálnom két verset, amit már egy jó ideje keresek, de neten valahogy sehol sem lehetett rábukkanni. És ez meglepő volt számomra kicsit. Azért lepett meg, mert ezek a versek Twardowski atya olyan írásai közé tartoznak, melynek mondanivalóját könnyen a magunkénak érezhetjük.
De beszéljenek most már az ő szavai helyettem…
Mikor azt mondod
Ne sírj leveledben,
ne írd, hogy beléd rúgott a sors
kiúttalan helyzet nincs a földön
amikor Isten bezár egy ajtót – kinyit egy ablakot
lélegezz mélyet s lásd
a felhőkből mint potyognak
a boldogsághoz szükséges kicsi-nagy boldogtalanságok
tanulj a megszokott dolgokból nyugalmat
s hogy létezel felejtsd el
ha azt mondod: szeretlek.
Várakozás
Azt gondolod – késik megint
s megsértődsz rögvest
nyavajogsz, mint a cinke, az a csúnyábbik a bóbita nélkül.
aki szerelmet még nem talált, az a magáét sem találja,
aki meg a magáét várja folyton, az senkit sem szeret
és bánkódik, mint a hála, hogy túl rövid az emlékezet.
hozzánk repült rég a szerelem, mellettünk térdel,
elhagyta a szűk boldogságot, ezért nyugodt,
próbáld meg nem akarni,
s megjelenik magától.
Az élet sója 