Nem, mintha a sírás ne lenne hasznos. Sőt, olykor nagyon is segít…. 😉
Egy gyönyörű vers – nem csak halottak napjára – Szent Ágostontól:
Ne sírj azért, mert szeretsz!
A halál nem jelent semmit.
Csupán átmenet a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok,
és te is önmagad vagy.
Akik egymáséi voltunk,
azok vagyunk mindörökre.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod, nevessünk együtt,
mint mindig tettük!
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts!
Hangozzék a nevem házunkban, ahol mindig is hallható volt,
ne árnyékolja be távolságtartó pátosz!
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
miért lennék a gondolataidon kívül…
csak mert a szemed nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok,
lásd, jól van minden.
Meg fogod találni lelkemet, és benne egész letisztult, szép gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves….,
ha lehet, töröld le könnyeidet,
és ne sírj, azért, mert annyira szeretsz engem.
(Szent Ágoston)
Az élet sója 