“Először akkor tudtam meg, hogy anyám beteg, amikor apám visszadobta a halat a tengerbe. Aznap éheztünk, hogy megértsük az ürességet – ahogy mondta.” (The Memoirs of Geisha )
Már pár napja kavarog ez a mondat a fejemben. Mivel nagyböjt van, így péntekenként nem eszem húst, és a 40 nap alatt a fő étkezéseken kívüli rágcsálásról mondtam le (ami elég gyakori volt eddig az életemben 🙂 … ). Minden nap húzok egy kis kártyát, amin van egy szó az adott napra, mint a “nap gondolkodni/megélnivalója”. A szombati napra pénteket követve ismét a böjt jutott. És akkor ismét eszembe jutottak a film szavai: “hogy megértsük az ürességet”. Megtapasztalni azt, hogy valaminek vagy valakinek a nemléte, az elvesztése vagy nélkülözése mekkora űrt képes hagyni az ember testében, szívében, vagy akár egyszerre mindkettőben. Hasonló az Isten nélkül élt élet is: valami hiányzik belőle, ami – kisarkítva – a “félig már tele”-pohár érzése helyett a “félig üres”-pohár érzetét adja.
De van megoldás 🙂, még ha ez olykor nehéznek tűnik is…
Az élet sója 