Érdekes tapasztalat számomra, és egyre többször szembesülök vele mostanában, hogy mennyire fontos az, hogy a másikat szabadon hagyva szeressem – legyen szó párkapcsolatról, testvérről, barátságról. Ettől nem csak ő lesz szabad, hanem én is.
Nem szabad ragaszkodnom egy kapcsolathoz, ha az valamilyen ok miatt nem működik. Persze észre kell venni, hogy melyik ok valódi és melyik csak kifogás, vagy ha kavics kerül a gépezetbe lehetőség szerint el kell távolítani onnan, orvosolva az esetleges sérüléseket. De szükséges a figyelmesség arra is, hogy belássam, a ragaszkodással csak megkötözöm magam és a másikat. A személyes csalódásokról és fájdalmakról nem is beszélve. Ha valaki függ a másiktól, talán akkor a legsebezhetőbb. Meg persze akkor is, ha valaki őszinte nyitottsággal áll előttünk – mert ugye a bizalom törékeny…
Szerencsére azért vannak olyan emberek, akiket képes vagyok úgy szeretni, hogy e kapcsolatban szabadok maradhassunk. A szeretet művészete nem egyszerű, de nem is lehetetlen, úgyhogy megéri fáradozni érte!
Az élet sója 