Amikor életemben először tagja lettem egy levelezőlistának, nagyon sok előnyt tapasztaltam benne. Nem kell mindig beírni külön – külön a címzettek e-mailjét, nem kell keresgélnem, hogy melyik mailt miért, mikor és ki küldte, mert megvan minden hírfolyam egy helyen.
Mostanában azonban egyre gyakrabban tapasztalok ezeken a listákon félreértésekből fakadó sértődéseket, sérüléseket. Volt, hogy azért, mert valaki nem lett külön értesítve valamiről, csak levelezőlistán keresztül. Volt, hogy más hangsúlyozásban olvasta a levlistatag az e-mailt, mint amilyen hangsúly annak küldője szánt neki.
Ezek a dolgok annyi kapcsolatot meg tudnak fertőzni, főként ha egy levelezőlistán zajlik. Minden tag olvassa a másik reakcióját, akár finom, akár nem, akár szolid, akár nem, akár mogorva, akár bántó. Ezzel klikkekre oszthatja a levlistatagokat, annak függvényében, hogy ki kivel ért egyet, vagy ki kivel van jobb viszonyban, ki kit ismer jobban.
Van olyan, hogy levlista – etikett? És ha igen, akkor miért van az, hogy mi emberek ahányan vagyunk, annyiféleképp értelmezzük ezt?!
Ahogy egy kedves ismerősöm írta egyszer: “Nőjünk fel végre!”
Ha valaki levelezőlistát indít, az számoljon azzal, hogy a következőkkel minden tag rendelkezzen (többnyire):
1.figyelem 2.közösen beszélt nyelv (nem csak idegennyelvi téren!) 3.türelem 4.a tagok személyének minimális ismerete 5.megértés 6.témák fontosságának felismerése 6.fegyelem a reakciókban… – ez utóbbi keveseknek adatik meg
Hiába: ember által létrehozott dolgok előnyeiben vagy könnyebbségeiben, hátrány és nehézség is van. De ha nem lenne, nem biztos, hogy megtudnánk különböztetni mi használ az embernek, és mi nem 🙂
Az élet sója 