Winnie eltéved a családja erdejében, ahol találkozik egy fiúval, aki a külseje ellenére valójában 104 éves. A lány és a fiú családja nagyon megszeretik egymást. Winnie életében először tapasztalhatta meg, hogy milyen szabadon élni az életet, felesleges megkötözöttségek és korlátok nélkül. Ám a dolgok egy fa tövében csordogáló forrásnak köszönhetően nem is olyan egyszerűek…
Egy film arról, hogy földi életünk lefolyása a lehető legnagyszerűbben lett megalkotva:
“Néhány ember számára lassan telik az idő. Egy óra egy örökkévalóságnak tűnhet. Másoknak sosem elég. Minden változik, minden növekszik, az életünk sohasem ugyanaz.Egykor gyerek voltál, és mindjárt felnőtt nő leszel. Egy nap felnősz, valami fontosat teszel, gyerekeid lesznek. S egy napon elalszol Te is, mint a gyertya lángja. Utat engedve az új életnek. Ez bizonyos. Ez a dolgok rendje.”
Az pedig, hogy megadatott valakiknek a földi halhatatlanság, csak a szenvedéssel egyenlő: az ő életük “nem nevezhető életnek.” Ők csak léteznek, “mint a szikla, ami fennakadt a sodrásban.” Az emberek “megtennének bármit, hogy halhatatlanok legyenek és ne élhessék végig az életüket. Szikla akarsz lenni? Mindig olyan akarsz maradni, mint most? Örökre? Ezt kellene megértened!” Egyikünk sem akar meghalni, de ez az élet része,” ugyanúgy, mint a születés: nincsen élet halál nélkül. Ne a haláltól félj, hanem a meg nem élt élettől…”
Ha felkeltettem az érdeklődést a film iránt, itt online megnézhető: http://megaskipper.com/videobb.html?text=zHgNILpOyTSG
Engem megragadott a gondolatvilága 🙂
Az élet sója 