Vannak-e (védő)szentek? Valóban közbenjárnak-e értünk?
Egészen tegnap estig csak gondoltam, hogy ezekre a kérdésekre igaz a válasz. Ekkor azonban meg is tapasztalhattam valamit ennek igazságából.
Egy kívülállónak eléggé kétséges lehet, amit most leírok, de nekem egy megerősítés volt.
November 11-én szigorlatozom, eddig 8-10 tételt sikerült átnéznem a 26-ból, de 3 napja már küzdök magammal. Egyszerűen nem voltam képes sem szellemileg, sem fizikailag arra, hogy üljek a jegyzeteim felett, olvassak és meg is tanuljam őket. Ez a tegnapi napon már olyannyira frusztrált, hogy már mindenfélét csináltam, csak hogy ne kelljen tanulni. Fülbevalókat csináltam, filmeket néztem. Este aztán ismét megpróbálkoztam a lehetetlennek tűnő feladattal: leültem a jegyzetek fölé. A teljes tiltakozás ott volt minden porcikámban, és most is a pótcselekvések után mentem. Most azonban elkezdtem az után olvasgatni, hogy akit védőszentemül választottam magamnak, miért is avatták tulajdonképpen szentté. Maria Goretti ugyanis 12 volt, mikor egy gyilkosság áldozata lett. Motoszkált bennem a kisördög, hogy egy kislányt miért avatnak szentté, amikor egyértelmű, hogy ilyen helyzetben és ennyi idősen mindenki fél, és a védekezéssel reagált volna. a szomszéd fiú, Alessandro, ugyanis, aki 13 késszúrással megsebesítette, előtte a magáévá akarta tenni a kislányt, de az ellenkezett, így a srác dühében leszúrta.
Elolvastam néhány internetes oldalt Marietta életéről, és megnéztem egy dokumentumfilmet, amiben édesanyja, Assunta, a szomszéd fiú, Alessandro, és Maria életét kutató személyek is megszólaltak. Találtam egy filmet is, ami Maria Goretti életét dolgozta fel.
A legfurább az volt, hogy miközben az oldalakat böngésztem és a videókat néztem, valahogyan kezdett lecsillapodni bennem a düh, hogy miért nem vagyok képes végre tanulni, hiszen már csak néhány napom van vissza a vizsgáig. A film végére olyannyira eltűnt ez az érzés, hogy már-már komolyabb érdeklődés lett bennem a szigorlati anyag tartalma iránt.
Ebben a történésben számomra bizonyságot nyert, hogy igenis vannak szentek, akik támogatnak minket – még ha nem is látványosan. Lehet ennek ellentmondani, képzelgésnek és szentimentálisnak gondolni, de engem akkor is megerősít.
Időközben e kutakodás miatti kérdésemre is választ kaptam: Maria-t azért avatták szentté – leszámítva a csodákat, amik az ő közbenjárására történtek -, mert mindvégig annak a jelenlétében élt, akiben bízott. Tekintetét sosem vette le Róla, és Általa képes volt mindig reményt és erőt adni azoknak, akik körülvették vagy nehézségekkel küzdöttek.
De a legszebb bizonyítványt mégis gyilkosa, Alessandro Serenelli állította ki róla, amikor később így nyilatkozott:
„Csak jónak láttam, aki mindig engedelmeskedett a szüleinek. Istenfélő volt, komoly, nem olyan könnyelmű és szeszélyes, mint a többi lányok. Az utcán mindig szerényen viselkedett, és csak arra volt gondja, amivel megbízták. Bármi ruhadarabbal beérte, amit az édesanyja csinált, vagy valakitől ajándékba kapott. Szülei példája szerint istenfélő volt, megtartotta az Isten parancsait, nem mondhatom, hogy valaha is rajtakaptam volna vétken. Soha nem hallottam hazudni. Kerülte a rossz társaságot, úgy ahogy az édesanyja meghagyta neki.”
Pedig még csak 12 volt…
Ő az első szent történelmünk során, akinek szentté avatásán édesanyja, sőt, gyilkosa is jelen volt, az első a XX. századi szentek között, aki nem volt semmilyen szerzetesrendnek tagja és jelenleg a legfiatalabb mártír.
A film 4 részben, olaszul megnézhető itt:
Part2 – http://www.youtube.com/watch?v=OJsJyKBBuv8&feature=related
Part3 – http://www.youtube.com/watch?v=25XnO7JFlrI&feature=related
Part4 – http://www.youtube.com/watch?v=25XnO7JFlrI&feature=related
Az élet sója 