Egy film megbocsátásról, elengedésről, arról, vajon megváltoztathatók-e a történtek….
Kutatók felfedezik, hogy a Naprendszerben, a Földtől nem is olyan távol, van egy másik Föld (a Föld 2), melyen minden ugyanolyan, mint itt. Egy fiatal lány épp erről hall híreket az autó rádióján hazafelé tartva. Kíváncsiságának teret adva elkezdi keresni a másik Földet, halálos balesetet okozva ezzel. A történés felforgatja egész addigi életét: felveszik az MIT-re, ahol nagy karrier vár rá, és szinte minden tökéletesen alakult az életében. Eddig.
4 évvel később, szabadulva a kiskorúak börtönéből, megpróbál új életet kezdeni. A NASA-nál meghirdetnek egy játékot, aminek a nyereménye az, hogy a nyertes csatlakozhat a másik Földre tartó űrhajós csapathoz. Rhoda beküldi a pályázatát az útra. Amíg a pályázat elbírálására vár, elmegy takarítónak egy főiskolára. Magában sokat forgatja a történteket, és elhatározza, hogy bocsánatot kér a baleset után életben maradt családfőtől. Amikor a házhoz ér, elszáll a bátorsága és ezért takarítószolgálatnak adja ki magát. Ettől kezdve majdnem minden nap elmegy a férfihoz, és közben visszahozza annak életkedvét. John az eset előtt a Yale-en tanított, karriere csúcsán lévő zeneszerző, aki a balesetben elveszítette kisfiát és az akkor várandós feleségét, ami teljes bezárkózáshoz vezetett. Rhoda és John egyre jobban ragaszkodnak egymáshoz, amikor kiderül, hogy Rhoda megnyerte az utat. A másik Föld kutatása alatt kering egy úgynevezett tükör-elmélet, miszerint, ha valaki átmegy erről a Földről a másikra, a szinkroniitás megszűnik, és ezzel talán megváltoztathatók események….
Ami leginkább megfogott a filmben, az, hogy emberek halálának akaratlanul az okozója lenni mekkora teher lehet (és persze elszenvedni is…). Rhoda reménye egy másik Földben volt, ahol életben lehet John családja. Feszegeti annak a kérdésnek a határait, hogy mennyire képes az ember megbocsátani, feltételek nélkül. Miközben azon gondolkodnak, vajon milyen lehet az élet a másik Földön, feltesznek egy csomó kérdést: pl. Hogyan viselkednénk, ha találkoznánk önmagunkkal? Mit kérdeznénk önmagunktól? Félnénk a találkozástól?
Ezeket a kérdéseket ma is fel lehet tenni, amikor egy-egy tett után magunkba nézünk: Vajon helyesen cselekedtünk vagy döntöttünk-e? Ha igen, mi alapján döntöttem el, hogy az helyes volt-e? Képes vagyok-e megbocsátani másnak, vagy önmagamnak?
A film előzetese egyáltalán nem arról szól, ami a film mondanivalója – magyarul, elég rosszul sikerült -, így rögtön a film linkjét osztom meg, ha valakit érdekelne:
Én még azt hiszem gondolkodom ezen a néhány kérdésen… 😉
Az élet sója 