Ahogyan azt kell…

Az élet nem fenékig tejfel. Ám rengeteg apró és nagyobb öröm is van benne, melyek felfedezésével széppé és boldoggá/boldogabbá tehető. Mondhatná bárki, hogy még tapasztalatlan vagyok, és azért gondolom ezt. Valahol lehet, hogy igaza van. Röpke huszon x év alatt valóban a tapasztalatszerzés útjának talán az elején gyalogol még az ember (de amit addig megtesz, az már igenis valami!). Azonban azt mindenki kénytelen belátni, hogy sok esetben rajtunk múlik, hogy hogyan élünk. Vagy inkább az: hogyan éljük meg az életet, azt az egyetlent, amit kaptunk.

Olykor magam is hajlamos vagyok belesüppedni a gondjaimba. Amikor jobb idők járnak, akkor visszatekintve a rosszabbakra, már annyira nem is tűnnek elviselhetetlennek. Az idő, az események és a Kegyelem alakítanak bennünket, ahogyan azt kell…


Hozzászólás